Az elektromágneses áramlásmérő és az ultrahangos áramlásmérő közötti különbség

A folyadék csöveken való átfolyásának mérésére kétféle áramlásmérőt használunk. Az elektromágneses áramlásmérők és az ultrahangos áramlásmérők az a két típusú áramlásmérő, amelyet tárgyalni fogunk. Mindkét eszköz megmondja, hogy mennyi folyadék folyik a csövekben, de eltérő módon működnek. Nézzük meg közelebbről, hogyan működnek ezek az áramlásmérők, és mi különbözteti meg őket, és mi teszi őket hasznossá. 

Hogyan mérik az áramlást?

Az elektromágneses áramlásmérő egy speciális elektromos eszköz, amelyet vezetőképes levek, például víz kis sebességű áramlásának mérésére használnak. Ahogy a folyadék áthalad a csövön, mágneses mezőként ismert jelenséget generál. Ez egy olyan erő, amelyet a folyadék a mozgásával hoz létre. Az áramlásmérő belseje két elektródának nevezett érzékelőből áll, amelyeket a folyadékba helyeznek, és a folyadék áramlási irányára merőlegesen állítanak be. És ilyenkor áramot kapcsolunk – amikor elektromos áramot csatlakoztatunk az elektródákhoz, az áramot hoz létre. Ez az áramáramlás segít meghatározni, milyen gyorsan mozog a folyadék. A légáramlásmérő meg tudja mondani az áramlási sebességet (az a folyadék mennyisége, amely egy bizonyos ponton egy bizonyos idő alatt áthalad) ennek az áramnak a mérésével.  

Ultrahangos áramlásmérő

Ultrahangos áramlásmérőt használnak a folyadék utasának ultrahanghullámok segítségével történő mérésére. Ez az áramlásmérő hanghullámokat továbbít a csőben áramló folyadékon keresztül, és méri, hogy mennyi ideig tart a hang két érzékelő között. Ahogy a folyadék áramlik, megváltoztatja a hanghullámok terjedését. Más szóval, ha a folyadék áramlik, a hanghullámok gyorsabban mozognak az áramlás irányába, és lassabban az ellenkező irányba. Az utazási idő ellenőrzésekor az áramlásmérő pontosan ki tudja számítani a folyadék áramlási sebességét. 

Megérti, hogyan működnek? 

Elektromágneses áramlásmérők

Ezek oxigén áramlásmérő egy sajátos elven dolgoznak, amely Faraday törvényeként ismert. Ez a törvény kimondja, hogy amikor egy elektromosan vezető folyadék mágneses tér jelenlétében mozog, elektromos mező jön létre. Fel kell mérni a folyadék sebességét, amely a fent említett elektromos térre támaszkodik. Ezt az elektromos mezőt ezt követően az áramlásmérővel lehet mérni, amely a tér intenzitásából képes meghatározni az áramlási sebességet. 

Ultrahangos áramlásmérők

Az ultrahangos áramlásmérők a repülési idő elvén működnek. Ez azt jelenti, hogy hanghullámokat küldenek át a folyadékon, és mérik azt az időt, amely alatt a hullámok eljutnak a másik érzékelőhöz. Ha a folyadék a csőben áramlik, a hullámok gyorsabban terjednek a folyadék áramlási iránya mentén, és lassabban terjednek vele szemben. Az áramlásmérő képes kiszámítani a folyadék mozgási sebességét, ha megméri, mennyi időbe telik a hullámok oda-vissza útjára. 

A pontosság és a megbízhatóság szembekerült

Az elektromágneses áramlásmérők, ahogy a neve is sugallja, alacsony vezetőképességű folyadékok mérését teszik lehetővé Faraday elektromágneses indukciós törvénye alapján. 

Az áramlás pontos mérésének másik módja az elektromágneses áramlásmérők használata, de ezek csak tiszta folyadékok esetén működnek, amelyek elektromosságot vezetnek. Mindkét irányban mérni tudják az áramlást, így betekintést nyerhetünk abba, hogy mennyi folyadék áramlik be és ki a rendszerből. Az áramlási sebességek széles spektrumában is jól teljesítenek. Az elektromágneses áramlásmérők azonban problémákat is okozhatnak, ha buborékok vagy szilárd anyagok vannak a folyadékban. Ez a zaj befolyásolhatja a feszültség leolvasását, és így pontatlanná teheti az áramlási értékeket.

Ezen túlmenően az ultrahangos áramlásmérők még a nagyon nem kör alakú csövekben is pontosan teljesítenek – a nem vezető folyadékok jól ismert kivételével. Nem érzik, hogy zavarják a buborékok vagy szilárd anyagok. Az ultrahangos áramlásmérők azonban gondot okozhatnak az áramlási sebesség mérésével kis csövekben és alacsony áramlási körülmények között. Ez azt is jelenti, hogy a leolvasásuk nem minden körülmények között a legjobb.

A megfelelő áramlásmérő kiválasztása

A megfelelő áramlásmérő kiválasztásakor dönteni kell, hogy elektromágneses vagy ultrahangos, és melyik a mérendő folyadék konkrét felhasználási területe, az áramlási sebesség, és ha az áramlásban torz környezetek vannak. Az elektromágneses áramlásmérők a legalkalmasabbak tiszta, vezető folyadékokhoz és olyan alkalmazásokhoz, ahol nagy az áramlási térfogat. Az ultrahangos áramlásmérőket viszont nem egyenletes csövekkel és szabályos, nem vezető folyadékokkal kell használni.

Ezenkívül emlékeznie kell a mért cső átmérőjére. Kis csövekben az ultrahangos áramlásmérők nem túl pontosak kis áramlás mérésénél. Ezt érdemes figyelembe venni, amikor kiválasztja az Önnek legmegfelelőbb áramlásmérőt. 

Az áramlásmérő minden típusának előnyei és hátrányai

Emiatt az áramlásmérőket két típusba sorolhatjuk, mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az elektromágneses áramlásmérők pontosabbak, de először tiszta, vezető folyadékokra van szükségük ahhoz, hogy megfelelően működjenek. Az ultrahangos áramlásmérők ezzel szemben jobban védettek az ilyen jellegű előrehaladásokkal szemben, és nem vezető folyadékokkal is működhetnek. Azonban nehezen tudják mérni az alacsony áramlási sebességet kis csövekben, ami minden körülmények között alkalmatlanná teszi őket. 

A pontos áramlásmérő kiválasztása kulcsfontosságú a folyadékrendszerek pontos leolvasásához. Időnként jobb lehet az áramlásmérők különböző formáit kombinálni a lehető legjobb eredmény elérése érdekében.

A WEIBAO elektromágneses és ultrahangos gáz áramlásmérő amelyek segítik a végfelhasználókat a folyadékok mérésére szolgáló megoldások azonosításában. A fentieket szakértőink kísérik, akik segítenek Önnek a megfelelő áramlásmérő kiválasztásában, telepítésében és karbantartásában, így biztos lehet benne, hogy mérései pontosak és megbízhatóak. Biztosítani szeretnénk, hogy minden folyadékméréséhez a legoptimálisabb technológiát kapja.